Rostás, a Sanyi
"Nehezebb mérkőzésre számítottunk, mint amire készültünk" (Kriston Zidane)
hányszor esik szó róla, hogy sportolóink milyen hátrányban vannak a vad német, olasz, spanyol, francia ellenféllel szemben, amikor az ő himnuszuk a Nagyságról, Dicsőségről, Szépségről és Sörkereskedelemről szól, olyan ritmusban, hogy kaszát ragad még a néző is, mire véget ér. Míg a mienk, tudjuk. (Bár gyönyörű.)
Tehát, vidáman, pattogósan, kéz a kézben üvöltsék fiaink/lányaink meccs előtt:
PAJTÁS, DALOLJUNK SZÉP MAGYAR HAZÁNKRÓL!
ITT RINGOTT BÖLCSŐNK, ITT NEVELT ANYÁNK!
ZENGJEN DALUNK A SZÉLES RÓNASÁGRÓL,
MELY A BŐSÉG KINCSÉT ONTJA RÁNK!
MIÉNK E FÖLD! ERDŐ, MEZŐ
KALÁSZA, VIRÁGA NÉKÜNK TEREM!
PAJTÁS, DALOLJUNK SZÉP MAGYAR HAZÁNKRÓL!
S AZ ÉNEK SZÁLLJON VÖLGYÖN ÉS HEGYEN!
… és mire a fúvósok lezárják az utolsó tám-tátámmal a dalt, már eksztázisban várja minden magyar, hogy átharaphassa ellenfele torkát! (Kiemelendő a MIÉNK E FÖLD… kezdetű sor, melynél a közönség különösen bele tud erősíteni.)
